Mindenki tudja hol van NAGYATÁD….?

Szeptember 14-én reggel 29, zömében nyugdíjas idős ember toporgott a Népliget buszpályaudvarán. Izgatottak voltak. Volt aki azért, mert ismeretlen volt számára az úti cél, mások azért mert nem első alkalommal vettek részt a  Studium Generale Zuglói Egyesület által szervezett nagyatádi gyógyüdülésen, és tudták, hogy gondtalan, valóban pihentető hat nap vár rájuk. A nap hétágra sütött, s egész héten kellemes napsütéses 22-27 C fokos időjárással örvendeztetett meg minket a dunántúli-somogyi Dráva tájék.

Egy héten át élvezhettük Nagyatád vendégszeretetét. Gyönyörű virágos városka. Csend nyugalom, jó levegő, szembeszökő tisztaság, amely nem erre kirendelt közmunkások munkájának eredménye, hanem az ott élő emberek mindennapi életvitelének tartozéka.

Asztallap simaságúra gyalult pázsitok, őszi virágpompába burkolt parkok, és az a figyelem, mellyel a gépkocsivezetők vigyáznak a gyalogosokra, idősekre, fiatalokra. Bárhol is fordultunk meg a városban maximális figyelmességet tapasztaltunk.

Na és a gyógyvíz! Fenomenális! A kötelező orvosi vizsgálat után mindenki a testreszabott kezelési listával vett részt a délelőtti órákban a gyógyító programokon. A gyógyvizet a nagyatádiak ivásra, főzésre is használják. Nem odavalósiaknak csak akkor javasolható, ha emésztési zavarokkal vagy epebántalmakkal küzdenek. (Különben szert tehetnek egy kis extra sportolásra, futás formájában.)

Ha valaki azt gondolná, hogy a délutánok csendes semmittevéssel teltek el, hát az nagyot téved! Nagyatádot élénk kulturális életet élő emberek lakják. Köztéri szobrai, fából faragott népi ihletésű művei, középületekben kiállításokon látható helyi művészek festményei, különleges technikákkal festve. S váratlanul egy művelődési központból áradó kórusmuzsika rendkívüli szellemi élvezetet jelentett. S az a műsor, melyet a városka nyugdíjasai rittyentettek katonanótákból és görbe tükörből, amely szépkorú életünk anomáliáit figurázza ki, fergeteges jókedvre derítettek.

Két olyan programról is meg kell emlékeznünk, amely nem a városhoz kapcsolódott. Ellátogattunk Kisbajomba az „Isten háta mögött, ahol a madár sem jár”, s olyan csodának voltunk részesei, amiben ritkán fürdik a magyar polgár. 400 lelkes szegény zsákfalu, ahol kereső foglalkozása (teljes munkaidejű, bejelentett) mindössze 5 főnek akad. A településnek élnie kell, ennie kell, a gyerekeknek tanulni kell. A lakosság fele roma származású. Mit volt mit tenni mindenre pályáztak, és nem sikertelenül. Ma már szorgalmuk, ötleteik nyomán egy Népi Hagyományőrző és Erdei Iskolát tudnak működtetni. Ajánlom minden általános iskola figyelmébe, annál is inkább, mert bár nagy a távolság, a KOKOSz  minősítése útiköltség hozzájárulást is lehetővé tesz. (bővebb információ: www.erdeiiskola-somogy.hu).

Jártunk Csokonai nyomában is. A csurgói Református Gimnáziumban, ill. annak könyvtárában. Az ott dolgozó könyvtáros hölgy arról beszélt, hogy az „őskönyvtár” milyen csodákat őriz (ősnyomtatványokat 1495-ből, a reneszánsz és a felvilágosodás irodalmának örökbecsű darabjait). A könyvtár a gimnázium diákjainak hagyatékából alakult, végrendeletileg hagyományozták volt iskolájukra („a padláson egerek által megrágott könyveimet pedig hagyományozom kedves iskolámra” - áll az egyik végrendeletben).

S hogy a könyvtár nemes porát leöblítsük, vendégei voltunk a Csokonai Borlovagrend elnökének pincéjében egy kis borkóstolásra. Finom volt és jót nótáztunk.

Köszönet Serfőző Verának, aki megszervezte az utazást, programokkal együtt. Köszönet a Solár Hotel vezetőségének és alkalmazottainak, hogy felhőtlenné tették a pihenést.

Köszönet a Gyógyfürdő összes munkatársának, hogy frissen, kipihenten térhettünk haza.

Cseh Mária, résztvevő